továbbélés
VIL15 741a hagyományozás jelensége, amikor egy meghatározott irodalmi műfaj, stílus, szüzsé vagy típus folyamatosan megmarad. Természetesen itt is bekövetkezik a változás, egyrészt módosulnak a körülmények, másrészt az →elterjedés, valamint az →átadás és →átvétel minden esetben új vonásokat is eredményez. Mindezek ellenére a különböző →változatok még így is jól azonosíthatók egymással. ● Gyakorlatilag két fő megvalósulási módja van: az új elemeket előtérbe helyező adaptárió, valamint az egyre több elemet elvesztő degradáció, amelynek végén az illető jelenség megszűnik. Különösen fontos a kommunikáció csatornáinak megmaradása, illetve megváltozása. A →szájhagyomány, illetve az →írásbeliség más-más lehetőséget ad megmaradásra és megváltozásra. Ezenkívül a nyomtatás vagy a modern szóbeli tömegkommunikációs eszközök (rádió, film, televízió stb.) más-más formát igényelnek. Így jön létre az átdolgozás, amely kommunikációelméleti szempontból transzkódolásnak nevezhető. Amikor az átmenet a folklór és az irodalom között zajlik le, a →folklorizmus, ritkábban a →folklorizálodás jelenségeit figyelhetjük meg. ● Mind a hivatásos (írásbeli) irodalomban, mind más területen (a szóbeliségben is) megkülönböztethetjük egy lappangó (látens) és nyilvánvaló (kontinuus) megnyilvánulását: az előbbi esetben mintegy megszakad a továbbélés folyamata és mintegy váratlanul (legtöbbször valamilyen írásos szöveg újrafelhasználásával) bukkan fel ismét, az utóbbi esetben megszakítatlan. Éppen ezért a szövegfilológia szempontjából is igen fontos jelenség. ● (→hagyományozás)
Irodalom:
L. Honko- V. Voigt: Adaptation, Change and Decline in Oral Literature (1981).
