átmeneti műfajok
VIL1 543A műfajok a népköltészetben sem illeszthetők minden esetben egyértelműen a műnemek keretei közé, sőt itt az egyes műfajok között is sok az átmenet (pl. a hiedelemtörténetek, a legendák és legendamesék, vagy az ünnepi szokások keretei között elhangzó különböző énekelt alkotások műfajai között olykor igen nehéz határt vonni). Az átmeneti műfajok megléte a népköltészet műfajcsoportjainak és műnemeinek sajátszerűségét jelzi. Az átmeneti műfajoknak két nagyobb csoportját ismerjük: a líroepikus műfajokat (lírai balladák, románcok, lírizált epikus énekek) és az epikolírikus műfajokat (narratív lírai dalok, párbeszédes lírai dalok). Az előbbi csoport az epika elmúlásának jele, a túlnyomó lírai népköltészet egyre inkább befolyásolja az epikus népköltészet még megmaradt alkotásait. Az utóbbi csoport a voltaképpeni személyes líra kialakulásakor jön létre a népköltészetben. Éppen ezért mindkét átmeneti műfajcsoport tanulmányozása igen lényeges hozzájárulás a népköltészet egész életútjának megismeréséhez. A népköltészet műfajainak átmeneti jellegétől megkülönböztetjük e műfajok összetett, többrétű voltát (→szinkretizmus), illetve általában a népköltészeti műfajok körülhatárolatlanságát, labilitását. ● (→műfaj, népköltészet)
Irodalom:
H. Kuhn: Zur Typologie mündlicher Sprachdenkmaler (1960); V. J. Propp: Prinicipi klasszifikacii folklornih zsanrov (Szovjetszkaja Etnografija, 1964);K. Ranke: Grenzsituationen des volkstümlichen Erzählgutes (Europa et Hungaria — Congressus Ethnographicus in Hungaria 16—20. X. 1963. Budapest, 1965); V. P. Anyikin: Voznyiknovenyie zsanrov v folklore (Russzkij Folklor, 1966); H. Bausinger: Formen der „Volkspoesie” (1968).
