kamcsatkai irodalom
VIL6 7a Szovjetunió távol-keleti részén, a kamcsatkai félszigeten élő népek szóbeli és írásos költészete. Első adataink a 18. sz.-ból vannak, útleírások és néprajzi feljegyzések formájában. A 19. sz.-tól igen gazdag etnográfiai-folklorisztikai irodalom vonatkozik e kezdetleges halász-vadász életmódot folytató népekre, amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után kaptak írásbeliséget és iskolákat. Jelentősebb népcsoportjaik az amerikai eszkimókkal azonos eredetű ún. ázsiai eszkimók (kb. 1000 fő), saját nevükön a jupik nép (→eszkimó és aleut irodalmi formák), valamint a nyelvészetileg a paleoszibériai nyelvek csoportjába tartozó csukcs (kb. 11700 fő), saját nevükön luoravetl, kerek (csak az 1950-es években észrevett, kb. 100 fős kis nép), korják (kb. 7400 fő) és itelmen (kb. 1100 fő), ismertebb nevükön kamcsadál nép. Folklórjuk mintegy átmenetet képez az északkelet-szibériai és amerikai primitív irodalmak között, különösen nevezetesek ragadozó-madarakat szerepeltető →kultúrhérosztörténeteik, mítoszaik. Irodalmi nyelv és élet a csukcsok körében bontakozott ki (→csukcs irodalom és irodalmi formák).
Irodalom:
E. M. Meletinsky: Typological Analysis of the Paleo-Asiatic Raven Myths (Acta Ethn., 1973, 1-2.); G. A. Menovscsikov: Szkazki i mifi narodov Csukotki i Kamcsatki (1974).
