záró formula
VIL18 95-96 | részcímszó a folklóralkotásokban a záró formula egyszerre tartalmi és formai elem. A szövegek mellett megtalálható a zenében, táncban is, és a népi díszítőművészetben a keret több formulája (valamint a „szignálás” és az erre utalás) ide sorolható. ● A kutatás külön foglalkozott a verses és a prózai epika formuláival. A →harvardi epikakutató iskola (és általában az →oral finodair poetry) kutatói azt hangsúlyozták, hogy az →orális költészetbcn a visszatérő szövegelemek (→fórumok) az alkotások minden részében előfordulhatnak, s ezek elengedhetetlen kellékei. A záróformulákat azonban külön nem vizsgálták. S jóllehet az ilyen formulák igen sok alkotásban világosan felismerhetők és terjedelem tekintetében is feltűnők, a szakirodalom más képviselői is jóval több figyelmet szenteltek a →kezdő formuláknak, mint a záróknak. ● A záró formulák, miként a kezdők is különösen a mesékben, balladákban, a szöveg tér- és időviszonyai közül visszavezetnek a jelen világába, arra utalnak, hogy a meghallgatott szöveg nem a valóságról szólt, hanem irodalmi mű volt (román mesevégző, Felültél a fára – nem igaz történetet meséltem). Ez a visszavezetés gyakran tréfás, szelíden csúfolja a hallgatóságot. Tartalmi vonatkozásban a mesékben a szerencsés befejezés (→happy end), főként a házasság igen gyakori („boldogan éltek, míg meg nem haltak”). A balladák végén a moralizáló tanulság a leggyakoribb: Héj. kislányok sírjatok hüngokurzorát fonjatok. páromra boruljatok!
(magyar ballada)
A ohiskp és a rossz bagázs: nekem e volt az átok. Kerüljétek, fiatalok, a korhely társaságot' (amerikai Cokajballadar ford.: Gyrirfriv)
Leginkább a mese- és balladaformulák nemzetközi elterjedtségét ismerjük, s ez igen meglepő párhuzamokat mutat. ● A hivatásos irodalom gyakran merít ebből a hagyományból, olykor kibővített formában. Firdaszí pl. külön „régszót” írt eposza végére, melyben saját halálát jelentette be, és áldást kért olvasóitól: Isibon csak van ész, van bit és értelem az holtomban áldhatja dús élodmr.
Az egyik legnevezetesebb opera Mozart: Szöktetés a szerájból →fináléjának szövege: Akinek ennyi jó kevés, hadd érje gáncs és megvetés.
Irodalom:
R. Petseh: Formelhafte Sehlüsse im Volksmärchen (1900); O. Holzapfel: Studien zur Formelhaftigkeit der mittelalterlichen dänischcn Volksballade (1969); Voigt V.: A folklór alkotások elemzése (1972); J. M. Foley: Oral Traditional Literature (1981); A. Olrik: Principles for Oral Narrative Research (1992).
