epikolírikus műfajok
VIL2 1156a líra néhány olyan, zömmel korai műfaja, amelyekben még igen erős az epikai jelleg. Az őslíra voltaképpen még →alkalmi líra, amely az első szinkrétizmus törvényszerűségeinek megfelelően nem választható el az ekkor még ugyancsak differenciálatlan epikától, ezt a fokozatot ezért nem nevezhetjük epikolírikus jellegűnek. Amikor azonban a szabad személyiség társadalomtörténeti megjelenésének kísérőjelenségeként a személyes líra is kialakul, ez többé-kevésbé merít a korábbi epikus műfajokból, azokhoz képest átmeneti műfaj jellegű. E műfajokban a mondanivaló és az ábrázolásmód egyre inkább lírai jellegű, a keret és az elbeszélt cselekmény azonban még valamennyire epikai. Jellemző formái a dalciklus, a narratív lírai dal, általában a párbeszédes polistrofikus dalok. Az európai költészetben először a korareneszánsz terjeszti el. Ilyen Dante Vita nuova (’Az új élet’) c. műve amelyben a versciklust prózai összekötő szövegek kapcsolják össze, és ily módin alakul ki egy „lírai történet”, Dante szerelmi regényének a rajza. Petrarca Canzoniere (’Daloskönyv’) c. versciklusa már prózai betétek nélkül vállalkozik ugyanilyen lírai történet elmondására. A reneszánszban az egész →pásztori költészet többé-kevésbé ezt a mintát követi, sőt a romantika lírai jellegű verses regényei (pl. Puskin Anyeginje) is örökölték némely szerkezeti és ábrázolásbeli formáját. Az európai népköltészet szerelmi dalainak tekintélyes hányada ebből a fokozatból fejlődött ki, átmeneti formái a →széphistória, illetve bizonyos fokig a →chantefable is. Távolabbról más irodalmi jelenségeket is ide kapcsolhatunk: az →Arthur-mondakör kései alkotásait, a bizánci irodalomban népszerű szerelmi elbeszéléseket, Abaelardus és Héloise szerelmi regényét stb., ezek azonban magukat a lírai formákat közvetlenül nem befolyásolták, legfeljebb motívumaikban azonosíthatók. ● Az Európán kívüli irodalmakban is megfigyelhető hasonló műfaji fejlődés, legkivált az arab-perzsa, az indiai és japán középkori irodalmakban ● (→átmeneti műfajok, líra)
Irodalom:
V. Cerny: Lid a literatura ve stredovéku (1958); P. Dronke: Medieval Latin and the Rise of European Love-Lyric (1965—1966); W. Suppan: Volkslied (1966); Dante a középkor és a renaissance között (1966); Literatura epohi Vozrozsdenija i problemi vszemirnoj literaturi (1967); E. Klusen: Volkslied—Fund und Erfindung (1969); Voigt V.: „A szerelem kertjében” (Ethn, 1969—1970).
