írásbeliség
VIL5 111az irodalom létformája, az irodalmi alkotások rögzítésének és terjedésének legfontosabb módja. A korábbi és hagyományos költészeti formák ismerik a →szóbeliség kategóriáját, és a modern tömegkommunikációs eszközök látszatra ismét visszatérnek ehhez (pl. →rádiójáték), mindazonáltal a primitív irodalom vagy a →folklór szóbeliségétől ez a forma eltér. Az írásban egyszer rögzített irodalmi alkotások bármilyen utólagos szóbelisége csak az →előadás (és esetleg az →átadás, átvétel) módját határozza meg, az alkotás azonban írásban rögzített marad. Még a →rögtönzés sem mentesül az írásos formáktól, a →gondolatfolyam, belső monológ, de akár egész műfajok, mint a →vicc, anekdota is alkalmazkodik az írásos formákhoz és terjedéshez. Átmeneti jelenségek (mint pl. a →félnépi költészet, ponyvairodalom) csak közvetítőnek tekintik az írásos formákat, az egyes alkotások élete voltaképpen a szóbeliség kategóriái szerint alakul. ● Esztétikai jellegét a rögzítettség és a közösségi alkotásoktól az egyéni művekig mutató változás adja. Kezdeti fokozatainak tekinthető a kéziratos költészet vagy a csak rövid szövegek rögzítésére alkalmas feliratirodalom. Voltaképpen a könyvnyomtatás elterjedése hozza magával a nagyszabású változást, a rövidebb, népszerűbb nyomdatermékeket képviselő ponyvairodalom, az újságok és a sajtó előzményeit jelentő →röpirat, de a hivatásos irodalom könyvtermésének néhány fajtája (pl. →mese, monda) egyaránt felhasználja a korábbi szóbeliség termékeit, bár lényegesen átalakítja őket, megváltoztatva funkciójukat és esztétikumukat. ● Jóllehet e folyamat a leginkább egyértelmű módon Európában zajlott le a 16—18. sz.-ben, máshol is megfigyelhető. Az európaitól független nyomdatechnika (pl. Kína, Japán, Hátsó-India) kibontakozása még formában (illusztrációk, terjedelem stb.) is hasonló jelenségeket hozott létre. A volt gyarmati vagy félgyarmati népeknél pedig az Európából importált sokszorosítási eljárások voltak hasonló hatással (arab, nigériai, bantu, indiai területen ugyancsak kialakul egy helyi, bár az európaihoz sokban hasonlító „ponyvairodalom"). ● (→hivatásos irodalom, irodalomszociológia)
Irodalom:
V. J. Goody: ldteracy in Traditional Societies (1968); Voigt V.: A folklór esztétikájához (1972); A szájhagyományozás törvényszerűségei (1974).
