scélirodalom
VIL12 581-582[szgél]; scelirodalom: az óír és a középkori ír prózaepika műfaja; a történeti és helyi elbeszélések összefoglaló neve. A szó a 9. sz.-tól ismert, eredeti jelentése ‘történet’. Már ekkor a →fili repertoárok jegyzékében megkülönböztetnek „főtörténetek”-et (primscéla) és „melléktörténetek"-et (fo-scéla), aszerint, hogy ezek az óír epika főhőseiről vagy mellékszereplőiről szólnak. A 9. sz.-ra datálható a vitatott eredetű Scéla Cano Meic Gartnáin (‘Canonak, Gartnán fiának története’), ebben Aedan, Gabrán fia és Gartnán, Aed fia vetélkednek Skócia királyságáért. A mesebeli színekkel ábrázolt ország és a szövegben előforduló Marcán király neve miatt e történetben a Trisztán-monda egyik legfontosabb előzményét látják. A legnevezetesebb scél a 15. sz.-i modernizálásból ismert Scél Mucce Meic Dá Thó (‘Mac Datho disznajának története’). Mac Dathonak, Leinster királyának csodálatos kutyáját, Ailbét Conchobar, Ulster királya és Medb, Connaught királynője egyszerre kívánja megszerezni. Gazdája mindkét félnek odaígéri a kutyát, és disznólakomára hívja a küldöttségeket, akik itt összevésznek az elsőbbség jogán. Háborúság tör ki, melynek során a kutya az ulsteriek pártjára áll, majd megsebesül és elpusztul. Az óír scel a történeti hitelesség látszatára törekedett: a középkorban (sgéal) romantikus, kitalált szereplőjű történetek gyűjtőnevévé vált (ide értve a legendákat, mondákat, sőt, a meséket is). Ezek közül a legjellemzőbb a 15–16. sz. fordulójáról való →Sgéal an Ghadaighe Dhuibh (‘A fekete tolvaj története’), amely a nemzetközi folklórban jól ismert mesetípus (AaTh 953) feldolgozása. ● A modern ír irodalom képviselői nemcsak gyűjtik vagy közlik az ilyen szövegeket, hanem a maguk műveiben is felhasználják (D. Hyde, W. B. Yeats, Lady Gregory, J. M. Synge stb.). (→Finn-mondakör, kelta irodalmi formák, ír irodalom) ● Magyarul: Dömötör Tekla: Germán, kelta regék és mondák (1965); Kabdebó T.: Tört álmok. Ír költők antológiája (1988).
Irodalom:
R. Thurneysen: Die irische Helden- und Königsage (1921); Th. F. O’Rahilly: Early Irish History and Mythology (1957); Szövérffy. J.: Irisches Erzählgut im Abendland (1957); G. Murphy: Saga and Myth in Ancient Ireland (1961); P. Gaechter: Die Gedächtniskultur in Irland (1970); S. O’Sullivan: Legends from Ireland (1977); J. Gantz: Early Irish Myths and Sagas (1981).
