koledálás
VIL6 407-408a téli ünnepi szokások legismertebb és legsokrétűbb csoportja. A szó a latin Kalendae januariae elnevezésből ered, és az év (január hónapja) kezdetét jelenti, már a római birodalom idején azonban a téli ünnepségek megnevezésére szolgált. Az egyházi és világi év kezdetének december elejétől (az adventtől) vízkeresztig (január 6.), illetve még későbbi időpontig váltakozása, valamint a több naptárreform következtében december elejétől a farsang kezdetéig különböző időpontokhoz kapcsolódott. A koledálás alkalmával előadott rítusénekek elsődleges célja az új esztendőre vonatkozó termékenységvarázslás; ezzel összekapcsolva a párosítók elemei is megfigyelhetők. Az egyházi értelmezés hatására a karácsonyi dal, esetleg más egyházi ünnepek (aprószentek, Szent István napja, újév, vízkereszt) motívumai is ide tartoznak. ● Történetileg igen régi hagyomány, az antikvitást megelőző változatai nem maradtak ránk. A római jellegű elnevezés és ünnep Belső-Ázsiától az Atlanti óceánig ismert volt. Khorezmben az évkezdő szokások neve ez, francia területen a karácsonykor elégetett fatuskó neve származtatható a latinból. Ezen a néven legismertebb a Balkán népeinél. Görög kalandai, albán →kolendra, szerb-horvát koleda, szlovén koleda, cseh koleda, szlovák koleda, lengyel koleda, ukrán és fehérorosz koljada, orosz koljadka, román kolinda alakban ismert, ezek jövevényszavakként a környező más nyelvekbe is eljutottak (lett, litván, magyar megfelelői is ismertek). A szokások és daltémák szempontjából a magyar regösének vonásainak többsége is ide tartozik. Az említett népeknél megtalálható →betlehemes játék, jászol szoros kölcsönhatásban áll vele. ● A balkáni népeknél a kora közép-kortól adatolt, szövegemlékeink is évszázados múltúak. Különösen a lengyel és a román egyházi ünnepek és népszokások elmaradhatatlan része, több ezer szövegét jegyezték fel és közölték. Ezek archaikus poétikájukkal nemcsak a kutatókat, hanem az írókat is megihlették, sok feldolgozást, átdolgozást ismerünk. A keleti egyház önállósodása, illetve a reformáció elterjedése csak eltérő formákat eredményezett, de a szokás továbbra is fennmaradt. Az olasz, német, francia, angol karácsonyi ének, illetve évkezdő szokásdal (pl. angol carol, francia noél stb.) inkább csak tipológiailag rokonítható vele. ● Szlavista kutatók megkísérelték, hogy a rómaiból ősszláv, és innen máshová átvett jellegét bizonyítsák. Való igaz, hogy a görögöknél csak a nyelvterület északi részén ismeretes, a balti népeknél a szlávokkal érintkező területen, az osztrák és egyéb német karácsonyi dalok eltérőek, de a román kolinda ugyanolyan gazdag, mint bármely szláv nép hasonló hagyománya, a magyar regösének elnevezése és néhány motívuma pedig régibb annál, hogy szláv hatásra keletkezettnek nevezhessük. Valószínű, hogy a Délkelet-Európában különböző eredetű elemek egymás mellett maradtak meg. ● (→szokásköltészet)
Irodalom:
A. Potyebnja: Objasznyenyija malorusszkih i szrodnyih narodnih peszen. 2. Koljadki i scsedrivki (1887); Margalits E.: Koledák a délszlávoknál (Eth., 1900); V. Hnatjuk: Koljadki i scsedrivki (1914); T. Miléetié: Koleda u juznih slavena (Zbornik za Narodni Zivot i Obicaj Juznih Slavena 1917); St. Dobrzycki: Koledy polskie a czeskie, ich wzajemny stosunek (1930); P. Caraman: Obrzed koledowania u slowian i u Rumunów (1933); B. Sirola: Kolede (1936); Tóth I.: A délszláv dodola és kolenda (1948); Kerényi Gy.: Jeles napok (1953); V. Csitserov: Zimnyij period russzkovo zemlegyelcseszkovo kaclendarja XVI–XIX vv (1957); E. Grotnik: Polskie koledy i pastoralki (1957); M. Arnaudov: Koledni peszyni i obicsai (1962); V. Ja. Propp: Russzkije agrarnije prazdnyiki (1963); Dömötör T.: Naptári ünnepek — népi színjátszás (1964); N. Kuret: Praznicno leto slovencev (1965–1970); H. Fuhrich: Die Kolende (Schlesische Priesterjahrbuch, 1966); Polskie koljadki srednowieczne i XVI w. (1966); J. Nowak-Dluzewski: Koledy polskie (1966); J. Tomes: Vánocni obyceje (Národopisné Aktuality no. 5., 1968); I. Zemcovszkij: Poezija kresztjanszkih prazdnyikov (1970); L. N. Vinogradova: Kompozicionnij analiz polszkih koljadcnih obrjadovih peszen (Szlavjanszkij i balkanszkij folklor, 1971); Bálint S.: Karácsony, Húsvét, Pünkösd (1973); Sz. A. Tokarev: Zimnyije prazdnyiki (1973); I. Zemcovszkij: Melogyika kalendarnih peszen (1975).
