szózene
VIL14 737-738 | részcímszóaz →irodalom és zeneművészet keretében szöveg éti zene kapcsolata igen sokrétű. Noha a legtöbb nyelvben egy zenei hangnak általában egy szótag felel meg, ám ennek énekelhető része gyakorlatilag a fonéma, illetve a mássalhangzó. A tonémikus nyelvekben a rövid szavak egy-egy szótagnyi terjedelműek. Zeneileg értékelhető akusztikus megjelenésük elválaszthatatlan a verselés rendszerétől. A kiénekelt zenei hangok (pl. szolmizáció) is ilyen rövid szavaknak (szótagoknak) felelnek meg. Az →énekvers gyakorlata is alkalmazza szavanként a zenéhez kapcsolást. A →hangfestés jelenségeinek megállapítása elsősorban a fonémák előfordulását, gyakoriságát érinti ugyan, a zenei jelentéshez a szavak szintjén kapcsolható hozzá valódi szemantikai (vagyis irodalmi) jelentés. Sokszor megkísérelték, hogy megállapítsák, melyik egy-egy nyelvben a legszebb (vagy pl. a 10 legszebb) szó. Itt sem hangok vagy mondatok, hanem e két oldalról befolyásolt szavak válnak végül is az akusztikai—esztétikai élmény hordozóivá. ● Minthogy minden egyes nyelv a maga szavainak muzsikáját fogja fel, a „zeneiség az irodalomban” témával foglalkozók nyelvenként (és irodalmanként) tekintették át az ide tartozó tényeket, egymástól eltérő, ám elvileg mégis összefüggő felismerésekre jutva. ● (→zeneiség).
Irodalom:
C. S. Brown: Music and Literature. A Comparison of the Arts (1949); J. Mittenzwei: Das Musikalische in der Literatur. EinÜberblick von Gottfried von Strassburg bis Brecht (1962); E. Pound: Patria mia and the Treatise on Harmony (1962); E.Tarasti: Myth and Music. A Semiotic Approach to the Aesthetics of Myth in Music (1978).
