mesterségcsúfoló
VIL8 296a csúfoló alműfaja, amelyben egy-egy foglalkozási ág vagy képviselője tevékenységét tréfás, gúnyos hangvétellel említik. Egyszerűbb verses formákban, mondókákban gyakori, de ismertek többstrófás lírai dalok és tréfás mesék is ilyen témákkal. A társadalmi különbség hangsúlyozása is megfigyelhető a rokon →nemzetiségcsúfolóban. Nemzetközi jellegű, a találóbb csúfolások nagy területen élnek. A →céhes irodalom is felhasználja, itt azonban a csúfolókra adott büszke és pozitív válaszok uralkodnak. A megnevezésekben gyakran tabuelemek is megfigyelhetők, különösen a félelemmel is övezett, különös mesterségek, foglalkozások (utazók, vándorok, köszörűsök, hóhérok, molnárok, fürdősök. takácsok, fazekasok, mészárosok, sintérek, borbélyok, bábák, koldusok, sírásók stb.) esetében. A középkori irodalom történetei a reneszánsz és a reformáció idején nyomtatott könyvekben is megjelentek (→trufa), és a későbbi foglalkozási vicc előfutárai. Tematikusan ide kapcsolható sok antiklerikális (de nem ateista!) történet és anekdota is. ● (→csúfoló).
Irodalom:
C. Dejob: Les professions et l'opinion publique dans la littérature francaise (Revue d'histoire littéraire de la France 1901); W. Danckert: Unehrliche Leute — Die verfemten Berufe (1963); G. Heilfurth —I. Weber-Kellermann: Arbeit und Volksleben (1967).
