spel
VIL13 446(ófelnémet ‘elbeszélés’); spell (angolszász); spjall (óskandináv): az ógermán pogánykori szertartásirodalom keretében kialakult, általában a kultuszpapokhoz kapcsolódó, →példázatszerű prózai műfaj. Ez magyarázza, hogy neve tovább él a középfelnémet →bispel (‘példázat’) vagy a középkori angol gospel (‘jó történet’, azaz evangélium) elnevezésekben is. ● (→didaktikus irodalom, szertartásirodalom)
