parömiológia
VIL10 221<görög paroimia ‘szólás, közmondás’+’tudomány’): a szólások és közmondások, átfogó néven a proverbiumok tudományos kutatása. a folklorisztika és az összehasonlító irodalomtudomány önálló szakterülete. Már az ókorban is voltak olyan kutatók, akik ilyen kérdések iránt érdeklődtek. A reneszánsz és a humanizmus kora óta gyakorlatilag megszakítatlan a közlés, rendszerezés, összehasonlító és elméleti kutatás e téren. Előbb magángyűjtők, majd intézmények szakkönyvtárakat és archívumokat hoztak létre, amelyek katalógusai vagy rendszerezési elvei adták az első jó áttekintéseket. Több nép szólásait tudományos módszerrel mára 17. sz. óta összehasonlítják. A modern kutatások módszereit a →földrajz-történeti irányzat elveit követve dolgozták ki, ennek továbbfejlesztői A. Taylor és M. Kuusi. Újabban megerősödött a logikai és szemantikai szólásvizsgálat, elsősorban G. L. Permjakov munkássága nyomán. A jól szervezett nemzetközi együttműködés eredménye volt 1965 és 1975 között a Helsinkiben kiadott Proverbium c. folyóirat, ennek folytatása. a Proverbium Paratum 1980-tól Bp.-en jelenik meg ● (→proverbium).
Irodalom:
M. Kuusi: Parömiologische Betrachtungen (1957); A. Taylor: The Proverb and an Index to the Proverb (1962); Voigt V.: Új jelenségek a szóláskutatásban (Magyar Nyelv. 1975); L. Röhrich–W. Mieder: Sprichwort (1977); Parumiologicseszkij szbornyik (1978): G. L. Permjakov: Poszlovici i pogovorki narodov Vosztoka (1979); Paromiologicseskije isszledovanvija (1984); Proverbium. Yearbook of lnternational Proverb Scholarschip (1984–); Kertész M.: Szokásmondások (1985); W. Mieder: The Prentice-Hall Encyclopedia of World Proverbs (1986).
