irodalomkritika
VIL5 337-370 | részcímszóa kritika létrejötte szempontjából is figyelembe veendő tény, hogy e jelenséget az ősi és primitív irodalom, de a népköltészet sem ismeri. Az előadás alkalmával a résztvevők közvetlen megjegyzései nem tekinthetők előzménynek, a társadalmi kiválasztás és befogadás az átadás és →átvétel kereteiben zajlik le. ● Feltűnő, és voltaképpen indokolatlan, hogy a hivatásos irodalom a legritkább esetben foglalkozik a folklorisztika által bemutatott művekkel. A népiesség keretében ugyan a folklorisztika néhol az irodalomkritika tárgyává is válik (N. A. Dobroljubov bírálta a szláv →mitológiai irányzat folklorisztikai műveit, nálunk Arany J. a mesegyűjtő Merényi L. köteteiről írt bírálatot), voltaképpen azonban csak ritkábban keletkezik polémikus vita egy-egy folklór alkotás körül. Tágabb értelemben ilyen tekintetből is figyelembe vehető a régiek és újak vitája, általában a homéroszi kérdés (Homérosz), az egyes nemzeti eposzok létrejötte és hitelessége körül bonyolódó viták (Ossian, V. Hanka kéziratai, Igor-ének stb.). A →neofolklorizmus képviselői átértelmezik a folklórt, ennek mértékéről többféle nézet ismeretes, és ezek össze is csaptak egymással. A →mítosz és sok szimbólum etnológus, vallástudományos és irodalmi értelmezői között is gyakran éles véleménykülönbségek nyilvánultak meg. (→irodalom és folklór, folklorisztika) ● A szövegek gondozásával és kiadásával kapcsolatos kritikai tevékenység is sokrétű (→szövegkritika, textológia). A SZÓCIKK VÉGÉN GAZDAG IRODALOMTUDOMÁNYI BIBLIOGRÁFIA.
