románc
VIL12 110-111 | részcímszóa népköltészetben szoros kapcsolatban áll az irodalmi műfajokkal. Főként angol és német, balladák, dalok között ilyen jellegű, irodalmi eredetű alkotások találhatók. Történeti korszakokat tekintve a romantika és főként a biedermeier balladák mutatnak ilyen vonásokat. ● Tematikusan a költemény végén kibékülés, moralizáló strófa jellemzi. Ez gyakran jelképes: az egymástól elválasztott szerelmesek sírjából kinövő két fa ágai fonódnak össze. Így is lehet értelmezni az öngyilkosság, illetve a családi boldogság témakörét. Az a miszticizmus, amely pl. Goethe ilyen költeményeiben (Thulei király, a Vadrózsa) jól megfigyelhető, a folklórba szinte alig jut át. A dallam és előadásmód viszont kései, szentimentális. Különösen K-Európában az érzelmes szórakoztató dal előzménye. ● Műfajilag a →narratív líra is befolyásolta, megjelenési formáit tekintve a →ponyvaballada körében is előfordul. A 18. sz.-ból főként német területről ismert „komikus románc” közvetlenül nem ismert a népköltészetben, ám a →vígballada néhány típusa ide sorolható.
Irodalom:
R. W. Brednich—L. Röhrich—W. Suppan: Handbuch des Volksliedes, I–II. köt. (1973—1975); W. Müller-Seidel: Balladenforschung (1980); G. Weissert: Ballade (1980).
