kanásztánc
VIL6 23a →népdal, pontosabban a →táncdal alműfaja. Elsősorban nem témája, hanem formája különíti el: régies, változó szótagszámú és váltakozó sorritmusú strófákból áll. Általában 11–15 szótagos, 4 ütemű sorokból áll. ● Elterjedésterülete Délkelet-Európa és az ehhez kapcsolódó területek. Előzménye az arab–török ramal, legfejlettebb példánya a szlovák–ukrán kolomijka. ● A magyarban a 16. sz.-tól ismert, többen e formából származtatják az ún. új stílusú magyar népdalt. A magyar forma mari népdalokkal (Vargyaa L.), vagy középkori latin himnuszokkal (Horváth J.), vágánsdalokkal (Kardos T.) egyeztetése tarthatatlan. Táncként a fegyvertáncok csoportjába tartozik, és egész Európában, Spanyolországtól Svédországig és a Kaukázusig ismert. Ezen belül a szlovák, magyar, szlovén, erdélyi szász és román egymáshoz igen hasonlít, mégis valószínűleg a keleti szlávból eredeztethető.
Irodalom:
Martin Gy.: A magyar nép táncai (1974).
