lapp irodalmi formák
VIL7 25-26az önálló lapp irodalmi formák zömmel a lapp népköltészet megfelelő formáiból keletkeztek, a külföldi irodalmi példaképek (elsősorban finn és skandináv minták) kevésbé hatottak. Maga a lapp nyelv finnugor, ragozó jellegű, a szóhangsúly az első szótagra esik. Sajátos vonás a fokváltakozás: egy-egy ige vagy névszó végső szótagjainak zárt, illetve nyílt volta befolyásolja a szótagkezdő mássalhangzók számát és minőségét, ily módon az egyes szavak kvantitatív metrikai minősége könnyen osztályokba oszlik, és a kvalitatív metrika könnyen átjátszható kvantitatívvá. A legeredetibb lapp verses forma, a →juoigosz általában kötetlen, rögtönzött ritmusú, a dallam- és a legfeljebb valamelyes tagolódást mutató (ezt az alliterációk is jelzik) szövegritmus elválaszthatatlan egymástól. E forma ma még pontosan nem ismert történeti fejlődése, az egyes szabályozottabb változatok rendszerré válása során az egyes sorokban négyütemű lüktetés érvényesül, és ezt követi az értelmetlen, csak dallamkísérő sortoldalék. Például:
A múlt század közepén Fjellner az ilyen szabályosabb sorokat és a négyütemű trocheusnak tartott Kalevala-sort alapul véve, ezekhez hasonló ritmusban írta hosszabb epikus énekeit. Például:
A mai lapp műköltészet is általában ezt a kvalitatív metrumú sort alkalmazza, amely azonban kvantitatívnak, trocheikus tetrameternek is érezhető.
Például:
A lapp műköltészet kezdetben nem ismeri a strofikus formákat. Fjellner idézett ver-se szabálytalan hosszúságú sortömbökből áll. Saba versében 5 azonos felépítésű versszak található, a strófaképlet egyszerű: nyolc nyolc szótagos sort egy katalektikus hetes követ. A szabályosabb strofikus (és általában a rímes-strofikus) formák ritkábbak, rendszerint nem minden szabálytalanság nélküliek. Például:
A strofikus versekben a hagyományos alliteráció mellett megjelenik a rím (és az ezt helyettesítő) asszonánc is. Bonyolultabb felépítésű, tisztán kvantitatív metrikájú strofikus versekkel most kísérleteznek fiatal lapp műfordítók és költők. A lapp egyházi éneklés formájában a szomszéd népekét igyekszik követni. ● Magyarul: A varázsdob és a látó asszonyok. Lapp népmesék (N. Sebestyén I., 1966); A ravasz pókasszony, Lapp népmesék (Gyűjt. és feld., Szabó L., 1968); összeállítás a lapp irodalomból: Mai lapp költők (Bede A., 3. műsor, 1980. dec. 17.).
Irodalom:
G. Hasselbrink: Lapska psalmböcker i Sverige (Forum Theologicum, 1958); H. Grundström: Lappische Lieder—Lapska sänger (1958); Gáldi L.: A finnugor népi verselés tipológiai áttekintése (It, 1960); Szabó L.: Kola-lappische Volksdichtung (1968); S. Aikio—I. Kecskeméti—L. Kiss: Lappische Joiku — Lieder aus Karasjok (1972).
