kikiáltás
VIL6 260-261rövid, rögtönzésszerű kiáltás, poétikai és műfajelméleti szempontból a →felkiáltás és a →formula egyik megnyilvánulási formája. Tartalmilag közel áll a jelszó, valamint a köszöntő több formájához. Legfontosabb szerepe árusok felhívó szövege, illetve ezzel is kapcsolatban a reklám hirdetése. Egyszerű, rögtönzött, a beszéddallamhoz hasonló ritmus és dallamvezetés jellemzi, ezért előzménye lehet a röpdal több formájának. Néha ide sorolják az állathívó és -űző szavakat, kifejezéseket is. ● Több kultúrában, főként a középkori városi műveltség körében az irodalom, a színház egyszerűbb formái is felhasználják, utánozzák (francia cri, angol cry vagy street cry, német Ruf, olasz grido stb.). ● (→vásári költészet, rigmus)
Irodalom:
N. Törnquist: Der altdeutsche Zeteruff (Mélaeges Walberg, 1938); E. Hurley: Come buy, come buy (Tennessee Folklore Society, 1953); Katona I.—Simon Z.—Varga I.: A rigmusköltészet (1955); Maróthy J.: Az európai népdal születése (1960); P. G. Bogatyrev: Ausrufe von Austrägern und wandernden Handwersern als Reklamezeichen (Steinitz-Festschrift, 1965); G. Schwertberger: Strassenrufe von heute (Jahrbuch des Österreichischen Volksliedwerkes, 1965); H. Bausinger: Formen der „Volkspoesie” (1968); J. Napoli: Grida di venditori napoletani (1968); Á. E. Uysal: Street cries in Turkey (Journal of American Folklore, 1968); I. Kaesulev: Vikovete na ambulantite prodavacsi i zanajatcsiki v Balgarija (Izvesztija na Insztituta za Muzika, 1969); Szomjas-Schiffert Gy.: Hajnal vagyon, szép piros . . . (1972); Dömötör T. — Katona I.– Voigt V.: A magyar folklór (1978).
