Thompson [tompszn], Stith
VIL15 455-456(Springfield, Kentucky, 1885. márc. 7. Columbus, Ind., 1976. jan. 13.): amerikai (USA) folklorista, filológus. Amerikai egyetemeken (Wisconsin, California, Harvard) tanult anglisztikát és összehasonlító filológiát. Megismerkedett a →földrajz-történeti irányzat nézeteivel, s ezeket alkalmazta első, a mesék elterjedését vizsgáló tanulmányaiban: European Tales among the North-American Indians (‘Európai mesék az észak-amerikai indiánok között’, 1919); Tales of the North-American Indians (‘Az észak-amerikai indiánok meséi’, 1929; új kiad. 1966). Ő javasolta a különböző folklór alkotások anyagát feltüntető →motívumindex elkészítését, s össze is állította ennek első kiadását: Motif-Index of Folk-Literature (‘A népköltészet motívumindexe’, 6 köt., 1932—1936). Ennek második, átdolgozott kiadása (6 köt., 1955—1958) már szinte az egész világra kiterjedt s a vallás, a mitológia köréből is számtalan elemet osztályozott. O Legsajátabb témája, a mesekutatás eredményeinek áttekintése The Folktale (‘A népmese’, 1946) c. műve. Európai útja során K. Krohn javaslatára dolgozta át és egészítette ki a finn A. Aarne 1910-ben kiadott nemzetközi →mesekatalógusát The Types of the Folk-Tale (‘A népmese típusai’, 1928) c. Már 1935-ben felmerült az a terv, hogy ezt széles körű munkamegosztással csakugyan világméretűvé tegyék; 1961-ben jelent meg végre az új, máig is használt „második revízió”. A motívumindex újabb, bővített kiadásának elkészítése is csak napjainkban vált igénnyé. ● 1921 és 1955 között a bloomingtoni (Ind.) egyetemen tanított, ahol megszervezte a folklór tanszéket, s ezt az összehasonlító folklorisztika világméretekben legfontosabb műhelyévé fejlesztette. Munkatársai, tanítványai egy-egy kultúra típus- és motívumjegyzékeit készítették el. A veszélybe került kollégák számára menedéket és munkát biztosított a 2. világháború idején, s később is. Személye összekötője volt Amerikának és Európának. A 2. világháború után sok figyelmet fordított a dél-amerikai folklorisztika fejlesztésére, valamint a vesztes országok (Németo., Japán) folklorisztikájának újjáélesztésére. Rendkívüli anyagismerete kiváló munkaszervezéssel és szorgalommal párosult; az elméleti kérdések, a mesemondás gyakorlatának problémái kevésbé érdekelték. ● Európai útjai során kapcsolatokat keresett magyar kollégáival is, és ezeket élete végéig fejlesztette; 1967-ben járt Mo.-on. ● Magyarul: 1 tan. (Ethn, 1944).
Irodalom:
Four Symposia on Folklore (1953); M. Lüthi: Märchen (1979). Bibliográfiája az Arv c. folyóirat 1964. évfolyamában jelent meg.
