mű
VIL8 655 | részcímszószemben a hivatásos művészettel, ahol minden egyes mű →egyedi műalkotás, a népköltészetben (és általában a →folklórban) más az alkotás jellege, itt nem beszélhetünk teljes értékű, stabil műalkotásokról, csupán változatok sorozatáról, amelyek a szájhagyomány keretei között más tartalmi-formai jellemvonással rendelkeznek. Az →alkotó szerepe is más, kevesebb, körülhatároltabb (→kreativitás). Ugyanakkor az alkotás modellszerűsége a kezdetleges művészi képességekhez, a még kiformálatlan, alkalom szerinti esztétikai minőségekhez jól illeszkedik, azokkal együtt sajátos rendszert alakít ki. Kár, hogy a népköltészeti alkotás esztétikai jellemzésével eddig keveset foglalkoztak, mivel az itt nyerhető tanulságok általános esztétikai jelentőségűek lehetnének. ● (→folklór)
Irodalom:
B. Croce: Poesia popolare e poesia d'arte (1932); H. Kuhn: Zur Typologie mündlicher Sprachdenkmäler (1960); K. Sz. Davletov: Folklor kak vid iszkussztva (1966); V. Je. Guszev: Esztetika folklora (1967); H. Bausinger: Formen der „Volkspoesie” (1968); Voigt V.: A folklór esztétikájához (1972).
