maszk
VIL8 115-116az ősember-ábrázolások között is találunk álarcszerű, legtöbbször állatot utánzó, az egész testet vagy a fejet be-fedő formákat. Minden kultúra ismeri, igen gazdag technikai és díszítésbeli változatai ismertek. Szórakoztató formái ma is világszerte megtalálhatók. ● A rítus és ünnep szinte nélkülözhetetlen kelléke, gyakran elválaszthatatlan a testet befedő öltözettől (→jelmez). Az →avatási rítusok költészete és a →titkos társaságok irodalma kötelezően használja, legtöbbször természetfeletti lények, az ősök megjelenítésére. A primitív irodalomban nemcsak a démonok megjelenítését szolgálja, hanem, különösen a →kultuszközösségek irodalma keretében ideológiai és művészeti tényező is: jelképei az adott társadalom térfogalmát, az emberi lélekről alkotott elképzeléseket, az ősökről és a túlvilágról való gondolatokat is tükrözik. Akorai istenképek gyakran előtéttel készülnek, a voltaképpeni arc előtt egy álarc vagy fedő található (pl. ikon, szentkép). ● A folklórban a →szokásköltészet kelléke, egyszerűbb változataitól (arcbefestés, kormozás) kezdve több tízméter magas, mozgó állványokig vagy óriásfigurákig terjedhet. Stílusjegyei alapján az egyes etnikus, vallási különbségek jól felismerhetők, még szórakoztató változataiban (→farsangi játék, álarcosjátékok) is. Megkülönböztetik a háborús, vallási, díszítő válfajait is. Ma legismertebb formái a tánc valamely alkalmához kapcsolódnak, inkább előkelő, mint titkos vagy ünnepi jelleggel. A halottakra tett arcfedő szokását szinte az egész világról ismerjük, Egyiptom, Mezopotámia, Mükéné hagyományai a középkor európai kultúrájában is megfigyelhetők voltak: a mai gipszmintaszerű halotti maszkok eredetileg kultikus célokat szolgáltak. A modern képzőművészet számos formáját áttételes értelemben ábrázolta vagy használta fel. Önálló műfajként a szokások közül a maszkos alakoskodások, maszkos játékok, a középkor maszkos udvari játékai (vagy ennek leszármazottja, az angol →masgue) használja fel. ● Mivel az obi-ugorok, a sztyeppei népek és a honfoglaló magyarok körében ismert volt a díszes halotti fémmaszk, ez közvetve színjátékaink előzményeire is utal. ● Poétikailag a mítosz megjelenési formája, és az álöltözet alakjában tartalmi jelleget is ölthet. Verbális megfogalmazása („hangmaszk”) a szerepcsere, költőileg a metafora korai kifejezése lehet. ● (→alakoskodás, álarcosjátékok)
Irodalom:
R. Andree: Die Masken in der Völkerkunde (1896); L. Frobenius: Die Masken und Geheimbünde Afrikas (1898); H. Reich: Der Mimus (1903); E. von Sydow: Ahnenkult und Ahnenbild der Naturvölker (1924); F. Perzynski: Japanische No-Masken (1925); E. Welsford: The Court Masque (1927); J. E. Lips: Die Anfänge des Theaters bei den Naturvölkern (1928); K. Th. Preuss: Der Unterbau des Dramas (1930); A. Nicoll: Masks, Mimes and Miracles (1931); W. Klingbeil: Kopf- und Maskenzauber in der Vorgeschichte und bei den Primitiven (1932); O. Höfler: Kultische Geheimbünde der Germanen (1934); I. Schneider-Lengyel: Die Welt der Masken (1934); W. Klingbeil: Kopf-Masken und Maskierungszauber in den antiken Hochkulturen, inbesonders des Alten Orients (1935); J. Gregor: Die Masken der Erde (1936); E. Emmel: Masken in volkstümlichen Deutschen Spielen (1937); M. Griaule: Masques dogon (1938); F. M. Olbrechts: Maskers en dansers in de Ivoorkust (1938); H. H. Himmelheber: Les masques bayaka et leurs sculpteurs (1939); Szilágyi J. Gy.: Atellana (1941); K. Meuli: Schweizer Masken (1943); K. Kerényi: Mensch und Maske (Eranos-Jahrbuch 1948); Vargyas L.: Mimoselemek a magyar betlehemjátékokban (Antiquitas Hungarica, 1948); F. Behn: Vorgeschichtliches Maskenbrauchtum (1955); O. L. Riley: Masks and Magic (1955); L. Schmidt: Masken in Mitteleuropa (1955); H. Lucas: Lamaistische Masken (1956); Het masker alle volken, alle tijden (1956); H. Lucas: Ceylon-Masken (1958); C. Hansmann: Masken, Schemen. Larven (1959); M. Picard: Das letzte Antlitz. Totenmasken von Shakespeare bis Nietzsche (1959); J. Campbell: The Masks of God. Primitive Mythology (I–IV, 1969–1970); A. Bühler: Die Maske (1960); G. Buraud: Les maaques (1961); N. Mylius: Antlitz und Geheimnis der überseeischen Maske (1961); J. Lips: A dolgok eredete (1962); Bodrogi T.: Maszkok, álarcok (1963); W. Puff: Maske und Metapher (1965); „Masken” (Antaios 11, 1967); H. Bausinger: Masken zwischen Spiel und Ernst (1967); G. E. Bentley: A Book of Masques (1967); L. Schmidt: Volkaglaube und Volksbrauch (1967); Masken und Maskenbrauchtum aus Ost- und Südosteuropa (1968); H. Cox: The Feast of Fools (1969); A. Lommel: Masken (1970); O. Bihalji-Merin: Maske sveta (1971); J. Laude: Fekete-Afrika művészete (1972); F. Boas: Népek, nyelvek kultúrák (1975); S. Glotz: Le masque dana la tradition européenne (1975); Cl. Lévi-Strauss: La voie des masques (1975); C. Bregenhoj: Maskering (Unifol, 1979); L.-V. Thomas: Anthropologie de la morc (1980).
