paradicsomjáték
VIL10 130vallásos színjáték, amely az első emberpár életével, a teremtéssel és a bűnbeeséssel foglalkozik. A vallás és a művészet keretében rendkívül gazdag változatosságú paradicsomelképzelések egyszerre adják az ősi boldogság, valamint a visszatérő aranykor képét. Az isten, angyalai, a teremtett lények megjelentetése lehet színpompás, látványos vagy egyszerűen didaktikus, gyakran moralizáló. Főszereplői Ádám és Éva, valamint a teremtő Isten és a kísértő Sátán, ritkábban még Káin és Ábel, rendszerint az angyalok is. Különböző feldolgozásait ismeri az európai →misztériumjáték, majd a reneszánsz és reformáció óta az →iskoladráma is. ● A magyarban első ránk maradt példája Szegedi L. Theophania c. magyar nyelvű drámája (1575), amely a drezdai lelkész N. Selnecker 1552-ben írott latin nyelvű verses iskoladrámájának átdolgozása. A mo.-i német népi színjátszásban huzamos ideig fennmaradt mint Ádám és Éva napján előadott karácsonyi →népi színjáték. ● Témáját az Ószövetség, valamint az erre vonatkozó egyházi irodalom adja. Az óegyházi szerzők zsidó, etiópiai, szíriai, egyiptomi és más, egymástól is eltérő hagyományokat rögzítettek, amelyeket leginkább Arakhel örmény püspök Ádám-könyvéből (13. sz.) ismerünk. Egy görög Ádáméletírásból származik a 4. sz.-ban latinra fordított Vita Adae et Evae (‘Ádám és Éva élete’), a későbbi feldolgozások egyik ősforrása. ● A középkori biblikus irodalom egyik legismertebb témája, a legendák, példázatok és prédikációk kedvelt anyaga. Több passiójáték is felhasználja, leginkább olyan betétként, amikor Ádám mintegy megjövendöli Krisztus eljövetelét. (Ez a megoldás az ún. prófétajáték keretében a legismertebb.) Közvetlen drámaként ezt a megoldást már ismeri az anglonormann Repraesentatio Adae (‘Ádám megjelenése’, 13. sz.). Az ófrancia irodalomban a Jeu d’Adam (‘Játék Ádámról’, 12. sz.) később is utánozott mű. A reformáció irodalmában, főleg a 16. sz.-i német irodalomban nemcsak drámai formában igen kedvelt az Ádám-téma, amelynek nyomai az olasz G. Andreini Adamo (1613) c. drámájában éppúgy megtalálhatók, mint Lope de Vega, H. Grotius és mások drámáiban, sőt Milton Elveszett paradicsomában is. Az iskolai színjáték eredményeit is felhasználja Klopstock Der Tod Adams (‘Ádám halála’, 1757) c. drámája. A 19. sz. filozófiainak érzi a témát, az ilyen drámák sorában illik Madách tragédiája (1861) is. A századvég viszont „újraértékeli” e témát, olykor progresszív, antiklerikális, sőt satanista szemszögből. Pl. A. Strindberg De creatione et sententia vera mundi (‘A világ keletkezéséről és igaz ítéletéről’, 1897). A modern amerikai irodalomban az ember magát alakító küzdelmeinek színhelye a paradicsom.
Irodalom:
C. Klimke: Das volkstümliche Paradiesspiel (1902); E. Peters: Quellen und Charakter der Paradiesvorstellungen der deutschen Dichtung (1915); G. Miksch: Der Adam-und-Eva-Stoff in der deutschen Literatur (1954); L. I. Ringbom: Paradisus terrestris (1958); R. R. Grimm: Paradisus coelestis paradisus terrestris (1977); K. Horak: Das deutsche Volksschauspiel in Mittelungarn (1977).
