parasztíró
VIL10 186parasztköltő; parasztverselő: az irodalomszociológia kategóriája, paraszti sorban élő alkotó, aki környezete, kis közösségek számára és körében alkot, rendszerint közvetlenül ható, alkalmi célokat szolgáló művekkel (köszöntő stb.), melyek korábban élőszóban terjednek, még akkor is, ha megfogalmazásuk már írásban történik. A parasztság körében az írásbeliség elemei gyakorlatilag csak Európában, a népiskolák megjelenése után, vagyis az utóbbi századokban vehetők figyelembe, és még így is igen szűkös körre korlátozódtak. Gyakori az áttételes (pl. diktálás útján történő, előre ismert szövegek másolásából vagy másoltatásából álló) használat (pl. katonalevelek, vőfélykönyvek és egyéb lakodalmi szövegek), ahol a szükséges módosításokat nem is mindig írásban alkotják, vagy adják elő. Bizonyos fokú irodalmi műveltség, az átlagosnál nagyobb költői hivatástudat jellemzi őket; gyakran minden fizetség nélkül, máskor viszont meglepő magas áron dolgoznak. Rendszerint a maguk és családjuk életének eseményeiből indulnak ki (→parasztkrónika, paraszti önéletrajz), régebben verses rigmusok, újabban inkább regényt utánzó próza formájában. Szerzőik hosszú ideig zömmel férfiak voltak, akik baráti (vagy „irodalmi”) társaságokat is alkottak, s megkísérelték helyi sajtótermékek létrehozását, újabban megnövekedett a női alkotók száma is.
