verzió
VIL16 673-674<latin versio ‘fordítás, kör’>: 1. általános értelemben változat, variáns ● 2. folklorisztikai értelemben az egyedi folklór alkotások →változatainak olyan összefüggő csoportja, amely azonos forrásból származónak tekinthető. Szövegfilológiai és textológiai szempontból szinte azonos vele a →redakció, az elterjedést tekintve az →oikotípus. A kétféle megközelítés egyesítését már a 19. sz. végének pozitivista folklorisztikája megkísérelte, akkor alakult ki a verzió fogalma, amely arra a felfogásra vezethető vissza, hogy a változatok egy ősszövegből (→archetípus) származtathatók. Műfajelméleti beosztásban a verzió az →egyedi műalkotás és a változat között áll, a közkeletű szóhasználatban gyakran az utóbbival egyező értelemben is használják. Az újabb szovjet folklorisztika hangsúlyozta, hogy a verzió ideológiai-megfogalmazási különbségeket is képvisel. Ehhez kapcsolhatjuk azt a felismerést, hogy esztétikailag a verzió nem önálló kategória, csak a szövegfilológia és a textológia fogalma, és az ideológiai verziók sem esztétikai jellegűek. ● (→változat, típus, műfaj)
Irodalom:
V. P. Anikin: A szóbeli költői alkotás, a variáns és a verzió a folklór kollektivitás-elméletének megvilágításában (Ethn. 1964); Voigt V.: A folklór alkotások elemzése (1971). Voigt Vilmos jelentés, érték, szerk. Bojtár E., 1988); Szepes Erika: Magyar költő — magyar vers (1990). Szerdahelyi István
