tradicionalizmus
VIL15 754 | Szerdahelyi Istvánnal közösen<latin ‘hagyományosság’>: 1. a folklorisztikában ismert irányzat, amely a — hagyomány és újítás dialektikus ellentétpárjából az egyik oldalt, a folklór alkotások régies vonásokat megőrző voltát hangsúlyozza. ● 2. az irodalmi-művészeti gyakorlatban azon irányzatok összefoglaló elnevezése, melyek tevékenységükben a hagyományőrzésre fektetik a hangsúlyt. Az ázsiai kultúrákat egészen a 19. sz.-ig igen erőteljes tradicionalizmus jellemezte, de ez koronként az európai irodalmakban is irányzatként jelentkezik. Már Rómában összeütközött a →Scipio-kör a Cato által képviselt latin tradicionalizmussal; a későbbiekben a →klasszicizmus, majd az →akadémizmus ragaszkodott mereven az idejétmúlt konvenciókhoz. A folklór tradíciók adaptált →továbbélésében a →romantika idején felerősödő →folklorizmus, majd a →neofolklorizmus, a primitív kultúrák hagyományainak feltámasztásában a →primitivizmus, neoprimitivizmus tevékenysége tűnik ki. ● (→hagyomány)
