vőfélyvers
VIL17 203a lakodalmi; költészet műfaja; az ünnepséget vezető vőfély (vagy násznagy) által előadott vers. Témái a lakodalom eseményeihez kapcsolódnak: a házasuló leány búcsúztatása rokonságától, életigazságok és jókívánságok, a lakoma étkeinek (ritkábban italainak) beköszöntése, a mulatság berekesztése stb. Általában verses →rigmus, költői értékkel ritkán rendelkezik. Rendszerint kész mintákat követ amióta létezése adatokkal bizonyítható, írásos (kézírásos, majd nyomtatott) forrásokból terjed, de a szövegeket a konkrét körülményekhez alkalmazzák. Előadásmódja a deklamálás, szavalás, ritkán éneklik. A barokk szerelmi líra és a deákpoézis hagyományát folytatja, átvéve ezek fordulatait, négysoros strófáit, egyszerű, de mesterkélt rímeit, tréfás szójátékait, csúfondáros stílusát. ● A magyar szokásokban számos előzmény után a 18. sz. legvégén jelentek meg az első →vőfélykönyvek, amelyek nyomtatott változatai a közelmúltig terjedtek, s a →félnépi költészet jellegzetes termékei voltak. Bár az európai szokásköltészet sok hasonló jelenséget ismer, maga a vőfélyvers a magyaron kívül csak a szomszéd népek körében élt, és nemzetközi elterjedtsége egyelőre tisztázatlan. ● (→lakodalmi költészet, házassági rítusok költészete)
Irodalom:
Katona I. Ortutay Gy.: Magyar népdalok (1. köt.. 1975).
