mítoszregény
VIL8 463-464mítosznovella: a görög mitológia témáit feldolgozó, egyszersmind egymással összekapcsoló antik irodalmi műfaj, amely befolyásolta a középkori bizánci irodalmat, közvetve pedig a reneszánsz irodalomelmélet regény- és novellaértelmezését is. Középpontjában az átváltozások, beavatások, általában a misztériumok állnak, ezért többen misztériumnovella, misztériumregény néven említik. ● A 20. sz. mitológiakutatása és vallástörténete részletesen foglalkozott e műfajjal, benne az antik regény egyik legfontosabb kiindulási pontját látta, és rámutatott arra, hogy a modern regényirodalom számára is művészi lehetőségekkel rendelkezik. Kerényi K. és Th. Mann levélváltásában nyomon kísérhetjük e gondolat kibontakozását és megvalósítását a József-tetralógiában. Az utóbbi évtizedek dél-amerikai regénye a mágikus realizmus keretein belül kísérelt meg új formákat találni a „mítosz” regénnyé változtatására, itt azonban az alkalmi történetek válnak poétikai mítoszokká. ● A mítosz poétikájának általánosítása az USA irodalomelméletében jelentős irányzat, a két világháború közti irracionalista regényelmélet (nálunk pl. Szerb A., Hamvas B. és mások) a maga korában az alkotókra is nagy hatással volt. ● (→mítosz, regény, szimbólum, misztérium)
Irodalom:
Kerényi K.: Die griechischorientalische Romanliteratur (1927); Th. Mann —K. Kerényi: Romandichtung und Mythologie (1945) R. Merkelbach: Roman und Mysterium in der Antike (1962); Kardos T.: Az Árgírus-széphistória (1967); Je. M. Meletyinszkij: Poetyika mifa (1976).
