sutartiné
VIL13 787[szutartyinyéj] <litván 'együtthangzón’>: a litván folklór műfaja, többszólamú népdal. Az elnevezés a tudományos szóhasználatban ismert, a nép az egyes ilyen dalokat alkalmaik szerint nevezi meg. Tematikusan ismertek a munkához, a jeles napokhoz, ünnepekhez, lakodalomhoz kapcsolódó énekek. Általában nők, s mindig csoportosan adják elő. Egyedülálló sajátosságuk az európai népdalok között az, hogy az egész szövegre kiterjedő polifon dallamuk van. E polifónia leginkább antifonális jellegű; ismert a heterofónia, sőt az utánzó jellegű polifónia is. A szövegritmus erősen érzékeltetett hangsúlyos jellegű. Igen merész akár indoeurópai összehasonlító párhuzamkeresése eddig nem járt bizonyítható eredményekkel. ● A műköltészet és hivatásos zene is utánozta, illetve átvette elemeit. A dalok gyűjtése és kiadása mintaszerű gondossággal történt, szinte teljesnek tekinthető. ● (→litván irodalmi formák) ● Kiad. és irod.: Z. Slaviúnas: Sutartinés (1–3. köt., 1958–1959); Z. Szlavjunavsz: Szutartyinyesz (oroszul, 1972).
