Vissza a főlapra

Jelmagyarázat:


EKL: Esztétikai kislexikon
KKE: Kulturális kisenciklopédia
VIL: Világirodalmi lexikon

szatíra

VIL14 183-184 | részcímszó

mint a gúny megnyilvánulása mind a népköltészetben, mind a népművészetben (→folklór) megtalálható, sőt bizonyos nyo­mait az utánzó jellegű táncok és játékok is képviselik; szorosabb esztétikai értelemben azonban ritka jelenség a folklórban, mivel a szatíra által ábrázolt jelenségek egyértelmű gyűlölete és a szatírát alkotók fölényérzete általában kivételes. ● Műfaji szempontból legjobban kutatott a szatirikus mese és a szatirikus dal, általában ide vonják az antifeudális, antiklerikális folklór számos ter­mékét. A szorosabb értelemben vett csúfo­lók ritkán szatirikusak, ilyennek tekinthet­jük viszont a gúnydalok, gúnyversek ritkáb­ban a proverbiumok számos fajtáját. Már itt is feltűnő, hogy a szatíra közel áll a hivatásos művészet enyhébb szatírájának számos válfajához, amilyen a menipposzi szatíra, a karneváli költészet, a commedia dell'arte szatirikus részletei, a Schwank és a trufa. Külön kérdés az úgynevezett demok­ratikus szatíra fogalma, amelyet a kelet-európai kutatók általában az önkényuralom ellenfelének tartanak, és népi gyökereit Beaumarchaistól Golgolig mindenütt megtalálják. Bizonyos hivatásos művészeti je­lenségek →trufa, farsangi irodalom, bolond-irodalom, szatirikus állateposzok és állatre­gények (→állatirodalom), ördögirodalom stb. a későbbi folklórban rendszerint megtalálhatók. ● A szatíra mint epikus műfaj messzemenően befolyásolta a tréfás mese, anekdota, vicc, sőt az egyszerűbb elbeszélés milyenségét. Tematikailag a vallási, erköl­csi furcsaságok, a társadalmi elnyomás leg­élesebb formái a jellemzőek, a politikai sza­tíra vagy az abszurd és groteszk ábrázolásmód azonban ismeretlen a folklórban.

Irodalom:

Ju. M. Szokolov: Pop i muzsik (1931); D. Worcester: The Art of Satire (1940); H. Hüchting: Die Literatursatire der Sturm und Drang Bewegung (1942); Szatyira i jumor v poezii narodov SzSzSzR (1951); V. P. Adrianova-Peretc: Russzkaja gyemokratyicseszkaja szatyira XVIII ve­ka (1954); D. M. Moldavszkij: Russzkaja szatyiricseszkaja szkazka (1955); S. Czer­nik: Humor i satira ludu polskiego (1956); E. D. Leyburn: Satiric Allegory     Mirror of Man (1956); R. C. Elliott: The Power of Satire (1960); F. Lavrov: Ukrajinszka na­rodna antireligijna szatira (1965); D. M. Moldavszkij: Russzkaja narodnaja szatyira (1967); Rózsa Z.: A szatíra fogalmának átalakulása és fellendülésének feltételei a kö­zépkorban (FK, 1968); Voigt V.: Tréfás és humoros prózaműfajok (Dömötör Tekla--Katona I.—Ortutay Gy. Voigt V.: A ma­gyar népköltészet, 1969); M. Bahtyin: Francois Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája (1982).