néphagyomány
VIL9 218a néprajztudomány kategóriája, különösen az európai folklorisztikában (francia ‘traditions populaires’, olasz ‘tradizioni popolari’, német ‘Volksüberlieferung’ stb.). Általában a népi kultúra minden jelenségét a múltból magyarázza, a →történetiség megnyilvánulását látja bennük. Gyakran utal arra a tényre, hogy ezek egy része már elhomályosult értelmű csökevény (→survival). Mivel a →hagyományozás a folklór keretében egyértelműbben vizsgálható, főként folkloristák tekintették e fogalmat az egész néprajz, legfőbb kategóriájának, a hagyománykutatást pedig a folklorisztika szinonimájának. ● Hasonlóan tradicionalista felfogást képviselt Magyarországon már Kölcsey F. („nemzeti hagyományok”) és Erdélyi J. is, a fogalom tudatos meghonosítója nálunk mégiscsak Katona L. (1889), később Solymossy S., akik a nemzetközi kutatási gyakorlatot követték. A történeti folklorisztika ennél átfogóbb értelemben használja a történetiség fogalmát, ide érti a változásokat, új jelenségeket is.
Irodalom:
A magyar folklór (1979); Folklorisztikai tudománytörténet. Szöveggyűjtemény, (1. köt., 1978).
