sárkányepika
VIL12 528-529sárkányirodalom: az olyan irodalmi alkotások összegzése, melyek főhőse a sárkány, még gyakrabban ennek megölője. ● A →hősepika korai alkotásaiban gyakori, hogy természetfeletti (félig állat, félig ember), szörnyetegszerű hős körül bonyolódik a cselekmény. A →hómese gyakran átveszi e történeteket, itt azonban a „sárkány” egyre inkább epikus fikció. ● Számos kultúrában megkülönböztetett szerepe van a sajátos hiedelemlényként elképzelt sárkánynak (pl. Kínában). A keresztény irodalomban az alak összekapcsolódik a sátán vagy az ördög ábrázolásával (→démonológia). Ennek következtében maga a sárkány különböző alakú lehet: hasonlíthat emberre, kígyóra, de a denevérszerű szárnyas ördögre is. Mivel címerekben gyakori, több →címermagyarázó monda tárgyalja. ● A reneszánsz →emblémaként használta, ettől kezdve jelent meg a sárkányokba vetett hit balgaságát bizonyító „ellensárkányepika”, amelynek tudományos és szépirodalmi változatait egyaránt ismerjük. A tömegessé váló szörnyirodalom gyakran felhasználja, sőt legutóbb a →fantasztikus irodalom újabb alkotásai (a science fiction számos alkotása) gyakran felhasználják témák vagy leírások alakjában e korábbi irodalom eredményeit. ● A bizánci kereszténység terjesztette el a sárkányölő szentekre vonatkozó történeteket (Szent György, Szent Mihály stb.) ● A magyar adatok zömmel a folklórban, kisebb részben a középkori irodalomban maradtak ránk. Megfigyelhető bennük egy általában keleti eredetűnek tartott „emberalakú” sárkány figurájának keveredése az általában indogermánnak vélt „kígyójellegű sárkányéval.
Irodalom:
U. Aldrovandi: Serpentium et draconum historiae (1640); H. du Bose: The Dragon. Image and Demon (1886); C. Gould: Mythical Monsters (1886); A. V. Risztyenko: Legenda o Szv. Georgii i drakonye (1909); Róheim G.: Sárkányok és sárkányölő hősök (1911); M. W. de Visser: The Dragon in China and Japan (1913); E. Ingersoll: Dragons and Dragon Lore (1928); Solymossy S.: Népmeséink sárkányalakja (Ethn, 1931); A. Rosenberg: Michael und der Drache (1956); H. Schade: Dämonen und Monstren (1962); F. Wild: Drachen in Beowulf und andere Drachen (1962); S. M. Carlson: The Giant and the Dragon of the Folk Epic (1966); Fr. Avil: Interprétation symbolique du combat de Saint Michel et du dragon (1971); J. R. Porter W. M. Russel: Animals in Folklore (1978); Cl. Kappler: Monstres, démons et merveilles á la fin du Moyen Age (1980); J. Baltrusaitis: Le Moyen Age fantastique (1981); H. Schmidt–M. Schmidt: Die vergessene Bildersprache christlicher Kunst (1984); J. Meletyinszkij: A mítosz poétikája (1985); Nagy A.: Kis szörnyesztétika
