anekdota
VIL1 316 | részcímszóa n épköltészetben a →mese egyik alfaja, amely azonban érintkezik a terjedelmesebb →szólás és a →trufa műfajaival is. Viszonylag polgári műfaj, jellegzetes témái a pap-, asszony- és bolondtörténetek. Az európai szépirodalmi anekdota messzemenően befolyásolta az európai népköltészet anekdotáit (facetia, Till Eulenspiegel, Gonnella), ugyanilyen a kapcsolat a Közel-Kelet anekdotái között is (Naszreddin), éppen ezért az anekdota műfaja az irodalom és népköltészet határterülete, amely ugyan legkorábbi kiindulását biztosan nem az irodalomból merítette, mindazáltal egész életútjában egyre inkább a hivatásos művészet törvényszerűségeit követte. ● A magyar anekdoták ismert darabjai szinte egyetlen kivétel nélkül nemzetközi. szépirodalmi eredetűek, a folklór jellegű anekdoták sokkal szűkebb körben, egyes falvanként, legfeljebb vidékenként ismertek. O (→rövid műfajok)
Irodalom:
A. Wesselski: Italienischer Volks- und Herrenwitz (1912); György L.: A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai (1934); J. Krzyzanowski—K. Zukowska-Billip: Dawna facecja polska (1960); R. Wossidlo—S. Neumann: Der mecklenburgische Volksschwank (1964); S. Landmann: Jüdische Anekdoten und Sprichwörter (1965).
