csízió
VIL2 462I. versbe szedett öröknaptár. A középkorban vált szokássá, hogy a hónapok ünnepeit latin, később nemzeti nyelvű memorizáló versbe foglalták, amelyekben egy-egy szótag egy napot jelölt, és ily módon a vers arról is tájékoztatott, hogy az illető ünnep a hónap hányadik napjára esik. Mivel a rendszerint hexameteres versekben évenként 150–180 ünnepet kellett elhelyezni, gyakran csak rövidítések jelölték az egyes szentek nevét, és a többi töltelékszó is eléggé értelmetlen volt, inkább csak azt a célt szolgálta, hogy az ünneptelen napok számának megfelelő szótagszámot biztosítsa. Legelterjedtebb formájában havonként 2–2 hexametert tartalmazott. Ebből a januári sorpár (amelynek kezdő szavából származik a magyar „csízió” név is):
Cisio Janus Epi sibi vendicat Oc Feli Mar An
1 6 13 14 16 17
Prisca Fab Ag Vincen Tim Paulus nobile lumen 18 20 21 22 24 25
Cisio: Circumcisio Domini. Jézus körülmetélése, január elseje; Janus: Januarius, a hónap neve; Epi: Epiphania Domini, Vízkereszt, január 6.: Oc: Octava Epiphaniae, Vízkereszt nyolcadnapja, január 13.; Feli: Felix in Pincis, január 14; Mar: Marcellus, január 16; An: Antonius, január 17; Prisca: Piroska, január 18; Fab: Fabianus et Sebastianus, január 20; Ag: Agnes, január 21; Vincen: Vincentius, január 22; Tim: Timotheus, január 24; Paulus: Pauli Conversio, Pál fordulása, január 25. ● A latin csíziók legrégibb ismert példányai német földről maradtak ránk, legnevezetesebb közülük az 1173 és 1208 között készült Beham-féle, amelyet számos más országban is alapul vettek. A latin csízió országonként némileg módosult, de rendszerint megőrizték az eredeti 24 hexameteres beosztást. Nagyobb változás történt a nemzeti nyelvű csíziók megjelenésekor. A 15. sz.-ból már ismerünk rímes német szöveget: a 16. sz.-ban francia csíziók is készültek. A vallásreform idején Melanchton új Calendarium Syllabicuma ('Szótagkalendárium') már csak 33 ünnepre utal. A csíziók a nyomtatásban megjelenő naptárakban is megmaradtak rendszerint verses időjóslásokkal bővültek, álomfejtéseket adtak hozzájuk vagy tréfásan átdolgozták a régebbi jövendöléseket. Ilyen értelemben manapság is napvilágot látnak itt-ott csízióversikék. ● A magyar csíziók először néma példákat követnek, a 16. sz. eleji Peer kódexbeli csízió forrása például a Beham-csízió. A magyar versek még az eredeti latinoknál is döcögősebbek, rendszerint hiányzik belőlük a hónapmegjelölés is.. A legrégibb magyar csízió (a 15. sz. harmadik negyedéből) kezdete (egyszerűsített átírásban):
Kis Karácsonytól Keresztvíz
1 6
Lett Pál remete mint nagy disz(nós) 10
Antaltól Fab Annos kézben
17 20 21
Pál fordula fényességben 25
(Kis Karácsony: Újév, január 1; Keresztvíz: Vízkereszt, január 6; Remete Szent Pál, január 10; Nagy disznós Antal apát, január 17; Fábián és Sebestyén, janiár 20; Ágnes, január 21; Pál apostol fordulása, január 25.) Nyomtatásban elsőnek Székely I.: Calendarium magyar nyelven c. (1538) jelenik meg, ezt követik későbbi csízióink, egészen a múlt század végéig. ● 2. Mivel a csíziókat tartalmazó naptárakban gyakran egymás mellett találhatók a naptári részek, az időjóslások az álomfejtések, gyakran ezeknek is a csízió nevet adták. ● (→álmoskönyv, naptár. jóskönyv)
Irodalom:
Heinrich G. A „Cisio-Janus” történetéhez (EPhK, 1879. 9.); uő: A magyar csíziók (EPhK, 1880. 2—3.); Melegdi J.: A legrégibb magyar csízió (Magyar Nyelv, 1918); O. Odenius: Cisiojani Latini (Arv, 1959).
