Ranke, Kurt
VIL11 410-411(Blankenburg, Harz 1908. ápr. 14.—Stadensen bei Uelzen, NSZK, 1985. jún. 6.): német folklorista, germanista. Bonn, München és Kiel egyetemein tanult germanisztikát, történelmet és egyháztörténetet. Disszertációja Die Zwei Brüder (‘A két testvér’, tan., 1933) egy széles körben ismert mesetípus monográfiája. Habilitációs dolgozata Indogermanische Totenverehrung (‘Az indogermán halottkultusz’, tan., 1951) a vallástörténet és szokáskutatás terén alapvető munka. Pontos filológia, finom stílusérzék jellemzi műveit. Előbb a kieli egyetemen dolgozott (ide tért vissza frontszolgálata után is), majd 1960-tól W.-E. Peuckert utódjaként a göttingeni egyetemen lett a néprajz professzora (voltaképpen a folklorisztika egyetemi tanára). 1958-ban ő alapítja meg a Fabula c. folyóiratot, a nemzetközi mesekutatás máig központi folyóiratát. 1959-ben tevékeny része van az International Society for Folk-Narrative Research megszervezésében, amelynek 1974-ig elnöke volt. Ugyancsak ő indította meg az Enzyklopädie des Märchens kézikönyv fontosságú lexikont (megjelenik 1975-től), amely nemcsak a mesekincs, hanem az azzal összefüggő egész folklór és művelődéstörténet jelenleg legfontosabb, az egész világra kiterjedő áttekintése. Egyik főszerkesztője volt a Reallexikon der Germanischen Altertumskunde (‘A régi germán népek életének tárgyi lexikona’) köteteinek, részt vett több fontos lexikon, kézikönyv munkálataiban. Iskolateremtő egyéniség, a filológiai, művelődéstörténeti és műfajtörténeti jellegű német folklorisztika klasszikusa. Tudatosan, szinte erkölcsi parancsból törekedett a világ folkloristáinak összekapcsolására, megkülönböztetett figyelemmel izraeli, szocialista országokbéli (közte magyar), ázsiai és afrikai folkloristák felnevelésére, segítésére. A göttingeni egyetemi intézetben működő „meseenciklopédia”-kutatóhely máig a népmesekutatás világszerte legjobban működő intézménye. 1977-ben az Akademie der Wissenschaften zu Göttingen tagjává választotta. Mint egyetemi tanár 1973-ban tért nyugalomba, kutatómunkáját azonban folytatta. Kézikönyvekben számos monografikus igényű fejezetet, lexikonokban nagyszabású áttekinthető szócikkeket írt. Legfontosabb tanulmányainak gyűjteménye: Die Welt der Einfachen Formen (‘Az egyszerű formák világa’, tan., 1978). ● Magyarul: 1 tan. (Folcloristica, 1981, 6.).
Irodalom:
F. Harkort—K. C. Peeters–R. Wildhaber: Volksüberlieferung (1968, bibliográfiával); Fabula 1983, 24. és 1985, 26. (bibliográfiával).
