gyermekfolklór
VIL4 100-101az olyan folklór jelenségek összessége, amelyeket a gyermekek ismernek, vagy amelyeket számukra alkotnak, a →gyermekirodalom előzménye és; sok esetben forrása. Legfontosabb összetevője a játék, amely egyszersmind nevelés–nevelődés eszköze, a felnőttek kultúrájának (köztük művészetének és irodalmának) utánzás formájában történő elsajátítására irányul. Az általában közösségi keretek között, tánc és dallam kíséretével elhangzó gyermekdal voltaképpen játékdal, a felnőttek adják elő az altatódal, bölcsődal verses, a különböző találóskérdések és mondókák ritmizált, a gyermekfikció ijesztő és nevelő, a gyermekmese főként szórakoztató (de egyszersmind nevelő és ijesztő) célzatú alkotásait. Az iskolák (→diákirodalom) fejlettebb formákat is utánoznak (pl. megjelenik a dráma és az előadás kezdeti foka), ez azonban a legritkább esetben marad meg a folklór keretei között, általában már az irodalomhoz sorolható. ● A fejlettebb korosztály már az →ifjúsági irodalom hatása alá kerül, a szó szoros értelmében vett „ifjúsági folklór” ma már alig található. ● Esztétikailag egyszerű, közvetlen formák jellemzik, főként a játékos műfajok között eredeti műfajokkal és alműfajokkal (pl. csúfoló, kiolvasó, nyelvtörő). Afelnőttek folklórjának töredékei ide szállhatnak alá. Pl. a mi regősénekünk és hidasjátékunk a ritusköltészetből ered, nemzetközi párhuzamai szerint a lélek túlvilági útját és az alvilági folyónál való mérlegelését, illetve az egész felnőtt közösség számára való bőségvarázslást jeleníti meg. ● Kutatása különösen újabban élénkült meg, amikor a folklór más formái elmúlóban vannak, de a gyermekek közösségi alkotásai elevenek, sőt új témákkal (politika, társadalom, világkérdések) is gazdagodnak. (→folklór)
Irodalom:
O. I. Kapica: Gyetszkij bit i folklór (1930); K. Haiding: Kinderspiel und Volksüberlieferung (1939); Bakos J.: Mátyusföldi gyermekjátékok (1953); I. Opie – P. Opie: Lore and Language of the Schoolchildren (1959): R. E. Herron—B. Sutton-Smith: Child's Play (1971); L. Virtanen: Tytöt, pojat ja tykkäminen (1972);E. Borneman: Unsere Kinder im Spiegel ihrer Lieder, Reime, Verse und Rätsel (1974).
