Vissza a főlapra

Jelmagyarázat:


EKL: Esztétikai kislexikon
KKE: Kulturális kisenciklopédia
VIL: Világirodalmi lexikon

hiedelem

KKE 226

ténybeli összefüggéssel nem igazolt véle­mény; az ismeretelmélet fogalomrendszerében nem bizonyított következtetés. A különböző ~ek sokszorosan összefüggnek egymással, ez a rendszer, amely megnyilvánulhat a →primitív vallás, a →mágia, a →mítosz, a →néphit és a →népi vallá­sosság jelenségeiben is.

Irodalom:

Hiedelemrendszer és társadalmi tudat, I–II. (1980); Dömötör T.: A magyar nép hiedelemvilága (1981); Jung K.: Tál­tosok, ördögök, garabonciások (1985).

írásbeliség

KKE 239

a művelődéstörténet és kommuniká­cióelmélet egyik alapfogalma, a kultúra termékeinek megfogalmazási és hagyományozási módja, a →szóbeliség ellenpárja. • Az írás az osztálytársa­dalmakban jelenik meg, és noha az uralkodó osz­tály használja, bizonyos fokig eljut az alávetett osz­tályok körébe is, ily módon a folklóron belül is megtalálható (pl. a feliratok formájában). Aktív módja az írni tudással, passzív módja az olvasni tudással függ össze, e kettő egymással nem teljesen azonos. • A nyelvi ~ fogalma mellett megemlíthe­tő a számításbeli, zenei stb. ~ is. A neveléstörténet részletesen foglalkozik az ~ kutatásával. A külön­böző írástechnikák, főként a nyomtatás megjele­nése nagymértékben befolyásolta az elterjedtségét. Ismerünk olyan eseteket is, amikor a primitív né­pek körében az eurázsiai írásbeliségektől függetle­nül is kialakulnak hasonló formák. Bizonyos ana­lógiákon túlmenően azonban az őstársadalom jel­zései, a maya „hieroglifikus” ábrázolás, a perui „csomóírás”, a tetoválási jegyek vagy a primitív népek üzenetei („levelei") nem tekinthetők az ~ teljes értékű megnyilvánulásának, minthogy nem a teljes nyelv rögzítésére alkalmasak, hanem csak egyes üzenettípusok közvetítését szolgálták. •  (→írástörténet)

Irodalom:

E. Doblhofer: Jelek és csodák (1962); V. J. Goody: Literacy in Traditional Societies (1968); Voigt V.: A szájhagyományozás törvényszerűségei (1974); S. G. Gudschinsky: Lite­racy (1976); Filep L.–Bereznai Gy.: A számírás tör­ténete (1982); C. Zaslavsky: Afrika számol (1984).