halandzsa
VIL4 166 | részcímszóa folklórban a hangzás (fonéma) szintjén a nyelvtörő és kiolvasó használja.
A szavak és szószerkezetek jelentése szintjén főként a csúfoló és játékdal él
vele. Az egész költői üzenet szintjén a hazugságmese és többféle paródia használja
fel. Megjegyzendő, hogy például rítusokhoz kapcsolódva vagy hiedelemszövegekben
sok az érthetetlen vagy értelmezhetetlen elem. Ezek azonban nem halandzsa-jellegűek,
mivel inkább a felejtés, vagy a szándékos bonyolultság, mint a tudatos
üzenettorzítás az eredetük. Legjellemzőbb ilyen példa maga a „hókusz-pókusz” szó,
amelynek pontos értelmét nem tudjuk. A két legelterjedtebb magyarázat
szerint vagy a latin miseszöveből (úrfelmutatási „Hoc est corpus” '
Ime, ez az úr teste'), vagy a zsonglőrök-bűvészek szövegéből („Hoc
est poculus”, 'Itt van a varázspohár') származik, az értelmetlenség
vagy egy rítus, vagy a szándékos becsapás következménye. ● Mesék és
nemzetiségcsúfolók rendszerint az idegen nyelvet beszélőket utánozzák
halandzsa-szöveggel, vagy az ún. madárnyelv alkalmazásával.
Itt egy pontos szöveg szótagjai közé töltelékszótagokat illesztenek:
Turgudorgod mirgit forgogargadtárgál = tudod mit fogadtál
(Arany J.)
Angliai gyermekjátékokban (de kötésminták, juhok számlálásában, altatókban
is) nem angol, hanem kelta eredetű számnevek használatosak, amelyek
értelmetlenek a felhasználóknak, jóllehet eredetileg szabályos számsort
alkottak. E formák nemzetközi elterjedettsége meglepő.
Irodalom:
H. Bausinger: Formen der „Volkspoesie” (1968). Voigt Vilmos
