titkos társaságok irodalma
VIL15 556-557a →primitív irodalom alkotásainak jelentős csoportja. Különböző primitív társadalmakban (leginkább Nyugat- és Közép-Afrika, Dél-Szibéria, Hátsó-India, a Távol-Kelet, Óceánia, Közép- és Észak-Amerika egyes népeinél) a kor-, foglalkozási vagy politikai csoportok legtöbbször kultikus jellegű titkos társaságokká szerveződnek. Ezek új tagjaikat bonyolult szertartások után veszik fel, akiknek kötelessége az, hogy a titkos társaság hagyományait őrizzék, felépítését titkolják a kívülállók előtt, tevékenyen részt vegyenek bizonyos rituális ünnepeken (→férfitársaságok irodalma). Mivel ily módon az →avatási rítusok költészete, sőt általában az →archaikus dráma és a →rítusköltészet számos alkotása a titkos társaságok kezében van, az általuk ellenőrzött társadalmakban a primitív kultuszok egyetlen valódi központját alkotják. Ez irodalom legfontosabb fajtái az →eredetmítoszok, az avatáshoz kapcsolódó történetek (bennük legtöbbször az ifjú „vadállatok belsejében” vagy a vadonban avatódik a titkos társaság tagjává); elbeszélések arról, hogyan őrködnek a titkos társaságok az általuk gondozott rítusok tisztaságán, megőrzésén, büntetik az előírásaik ellen vétőket, megjutalmazzák a jámbor követőket. Igen szoros a kapcsolat a későbbi kultikus vagy vallásos irodalom termékeivel. A titkos társaságok kultuszközösségei, „klubházai” a későbbi templomok előfutárai. ● A színpompásan titokzatos társaságokhoz gyakran hasonlították századunkban a rendszerint amúgy is primitivista újító törekvések egyes képviselőit vagy csoportjait (→primitivizmus). Nálunk Ady nevezte (egy eredetileg melanéziai titkos társaság nevével) dukduk csoportnak a Nyugat- és a Holnap-mozgalom tagjait. ● A modern európai titkos társaságok (pl. a szabadkőművesek, dekabristák, karbonárik, anarchisták, a korai utópikus szocialisták) mozgalmainak különben igen gazdag irodalma inkább véletlenül, akaratlanul, külsőleg hasonlít csak a primitív titkos társaságokéhoz. ● (→kultuszközösségek irodalma).
Irodalom:
F. Boas: The Social Organization and Secret Societies of the Kwakiutl Indians (1897); L. Frobenius: Die Masken und Geheimbünde Afrikas (1898); H. Schurtz: Altersklassen und Männerbünde (1902); E. M. Loeb: Tribal Initiations and Secret Societies (1929); H. Webster: Primitive Secret Societies (1932); H. Nevermann: Masken und Geheimbünde in Melanesien (1933); E. Hildebrand: Die Geheimbünde Westafrikas (1937); W. E. Mühlmann: Arioi und Mamaia (1955); P. E. Joset: Les Sociétés secrétes des Hommes-Léopardes en Afrique Noire (1955); E. Schlesier: Die melanesischen Geheimkulte (1958).
